.jpg)
halott az egész teremtés, halott az ember, s ezeknek látszólagos élete nem más, mint Istennek bennük való jelenléte.
Rendszerének kiindulópontját Istennek, mint feltétlen szeretetnek a felismerése jelentette. Nézete szerint a krisztusi megváltás ennek a feltétlen szeretetnek a kiáradása, amely a lélek belső világának történései és a jámbor, elmélkedő külső élet révén kieszközli az égi erőknek az alvilági hatalmak feletti győzelmét.
A természeti fény által semmi sem ismerhető meg az Úrról, mennyről és pokolról, az ember halála utáni életről, sem az isteni igazságokról melyekkel az ember elsajátítja a szellemi és örök életet.
Így szükségszerű volt, hogy legyen valamilyen kijelentés a mennyből, mert az ember a menny számára született.Így a világ minden korában volt kijelentés. A legősibb (aranykori) embereknél egy közvetlen kijelentés létezett, és így az isteni igazságokat a szívükbe vésték. Azon ősi egyházaknak, melyek az özönvíz után voltak, egy történeti és egy prófétai Ige adatott. Az az Ige ihletettség szempontjából olyan volt, mint a mi Igénk, csupán azokhoz az egyházakhoz alkalmazkodott.
De az az Ige elveszett...
Azt persze tudnunk kell, hogy Krisztus hitét hirdetve a szent apostolok mindazon dolgokról, amelyeket az összes hívő számára szükségesnek véltek, a legvilágosabb tanítást adták, még azok számára is, akik az isteni tudomány kutatása terén nem jeleskedtek, ellenben állításaik értelmének vizsgálatát azokra hagyták, akik kiérdemelték a szellem kiváló adományait, s a beszéd, a bölcsesség és a tudás kegyelmét magától a Szentlélektől kapták meg. (1Kor.12,7.) A többi dolog kapcsán pedig elmondták, hogy léteznek, arról viszont hallgattak, hogy miképp és honnan vannak, nyilván azért, hogy utódaik közül a bölcsesség legbuzgóbb szerelmeseinek, akik a bölcsesség elnyerésére méltókká és alkalmasokká tették magukat, alkalmat adjanak tehetségük gyümölcseinek fölmutatására.]
Senki sem értheti meg az Igét, csak az, aki megvilágosodott. Az emberi gondolkodás képessége nem KÉPES felfogni azt, ami isteni, sem azt, ami szellemi, kivéve akkor, ha az Úr megvilágosít arról.
A megvilágosodás az elme bensőinek tényleges megnyitása, ugyanakkor felemelkedés a menny fényébe. Van egy beáramló szentség a bensőből, az Úrtól a bensőn keresztül azoknál, akik az Igét szentnek tartják, bár nincs is róla tudomásuk.
Azok világosodnak meg, akiket az Úr vezet, azok viszont nem, akik önmagukat vezetik!
Az Ige összességét nézve a menny egy képmása;
mivel az Ige az az isteni Igazság, és az isteni Igazság képezi a mennyet, és a menny egy emberre utal (Adam Kadmon), következésképp ilyen tekintetben az Ige olyan, mintha egy ember képmása lenne.
A menny összességében egy Embert ábrázol.
Az ősieknél az összefüggések és megfelelések tudománya (analógiák tana, analóg logika) volt a legfőbb tudomány. (Különösképp a keletieknél, legfőképpen Egyiptomban...)
Manapság ez a tudomány elveszett, főként Európában (nyugati világban). Azonban e tudomány nélkül az Ige érthetetlen, ezért sokkal kiválóbb a többi tudománynál.
A megfelelések csodálatosabbak és tökéletesebbek abban az arányban, amennyire beljebb találhatók a mennyben. Ott a megfelelések valódi jelenségek, mert a menny fényéből valók, mely az isteni Igazság, és ami mindenek felett a legfőbb létező.
Annak oka, hogy minden egyes dolog a szellemvilágban miért felel meg a természeti világnak az, hogy ami benső, felruházza magát olyan dolgokkal, ami külső, mellyel láttatja, és kinyilvánítja azt. Így a cél magára vesz egy megfelelő öltözetet és ez OKnak tekinthető egy alacsonyabb rétegben, ez után OKOZATként jelenhet meg a még alacsonyabb rétegekben és amikor a cél az ok segítségével okozattá alakul, akkor az láthatóvá válik, vagyis a szem előtt megjelenik. Ezt illusztrálhatjuk a léleknek a testbe történő beHATásával (a Hat az Ember száma!), ahol a lélek egy olyan öltözetet vesz föl, mely lehetővé teszi, hogy annak minden gondolatát és indíttatását kifejezze egy látható formában.
Ebből következik, hogy nyilvánvalóan a természet minden egyes dolgában rejtve fekszik egy ok és egy cél a szellemvilágból.
A belső dolgok azok melyek képviselve vannak, a külső dolgok, melyek képviselnek.
Az Úr az Ige.
Legbensőbb értelmében az Ige egyedül az Úrról szól. Következésképpen egyedül az Úr van az Ige legbensőbb részében, az istenség és a szentség pedig abból származik. (Ideák világa)
Az Ige az isteni Igazságot jelenti.
Az Úr az Ige, mert Ő az isteni Igazság.
Az isteni Igazság az egyedüli valóság.
És mivel az isteni Igazság, mely az Úrból, mint Napból ered, a mennyben Fényként jelenik meg (Fiat Lux!), az isteni Jóság pedig hőként - valamint mivel a természeti világ a menny vagy a szellemvilág segítségével együtt létezik -; az egyértelmű, hogy minden teremtett dolog az isteni Igazságból lett teremtve, tehát az Igéből, János ezen szavai szerint:
Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.
Ez kezdetben az Istennél vala.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
(Jn.1:1-3,14.)
