2013. november 16., szombat

                                       Az IGE Isten Igazsága



Emanuel Swedenborg szerint egyedül Isten él;
halott az egész teremtés, halott az ember, s ezeknek látszólagos élete nem más, mint Istennek bennük való jelenléte.
Rendszerének kiindulópontját Istennek, mint feltétlen szeretetnek a felismerése jelentette. Nézete szerint a krisztusi megváltás ennek a feltétlen szeretetnek a kiáradása, amely a lélek belső világának történései és a jámbor, elmélkedő külső élet révén kieszközli az égi erőknek az alvilági hatalmak feletti győzelmét.



A természeti fény által semmi sem ismerhető meg az Úrról, mennyről és pokolról, az ember halála utáni életről, sem az isteni igazságokról melyekkel az ember elsajátítja a szellemi és örök életet.
Így szükségszerű volt, hogy legyen valamilyen kijelentés a mennyből, mert az ember a menny számára született.Így a világ minden korában volt kijelentés. A legősibb (aranykori) embereknél egy közvetlen kijelentés létezett, és így az isteni igazságokat a szívükbe vésték. Azon ősi egyházaknak, melyek az özönvíz után voltak, egy történeti és egy prófétai Ige adatott. Az az Ige ihletettség szempontjából olyan volt, mint a mi Igénk, csupán azokhoz az egyházakhoz alkalmazkodott.
De az az Ige elveszett...


[ Órigenész:
Azt persze tudnunk kell, hogy Krisztus hitét hirdetve a szent apostolok mindazon dolgokról, amelyeket az összes hívő számára szükségesnek véltek, a legvilágosabb tanítást adták, még azok számára is, akik az isteni tudomány kutatása terén nem jeleskedtek, ellenben állításaik értelmének vizsgálatát azokra hagyták, akik kiérdemelték a szellem kiváló adományait, s a beszéd, a bölcsesség és a tudás kegyelmét magától a Szentlélektől kapták meg. (1Kor.12,7.) A többi dolog kapcsán pedig elmondták, hogy léteznek, arról viszont hallgattak, hogy miképp és honnan vannak, nyilván azért, hogy utódaik közül a bölcsesség legbuzgóbb szerelmeseinek, akik a bölcsesség elnyerésére méltókká és alkalmasokká tették magukat, alkalmat adjanak tehetségük gyümölcseinek fölmutatására.]


Senki sem értheti meg az Igét, csak az, aki megvilágosodott. Az emberi gondolkodás képessége nem KÉPES felfogni azt, ami isteni, sem azt, ami szellemi, kivéve akkor, ha az Úr megvilágosít arról.
A megvilágosodás az elme bensőinek tényleges megnyitása, ugyanakkor felemelkedés a menny fényébe. Van egy beáramló szentség a bensőből, az Úrtól a bensőn keresztül azoknál, akik az Igét szentnek tartják, bár nincs is róla tudomásuk.
Azok világosodnak meg, akiket az Úr vezet, azok viszont nem, akik önmagukat vezetik!
Az Ige az emberrel elevenedik meg az élete, szeretete és hite szerint. Azon dolgoknak, melyek az saját tudásából származnak önmagukban nincs életük, mert az ember sajátjából semmi jó nem származik.




Az Ige összességét nézve a menny egy képmása;
mivel az Ige az az isteni Igazság, és az isteni Igazság képezi a mennyet, és a menny egy emberre utal (Adam Kadmon), következésképp ilyen tekintetben az Ige olyan, mintha egy ember képmása lenne.
A menny összességében egy Embert ábrázol.







Az ősieknél az összefüggések és megfelelések tudománya (analógiák tana, analóg logika) volt a legfőbb tudomány. (Különösképp a keletieknél, legfőképpen Egyiptomban...)
Manapság ez a tudomány elveszett, főként Európában (nyugati világban). Azonban e tudomány nélkül az Ige érthetetlen, ezért sokkal kiválóbb a többi tudománynál.
A megfelelések csodálatosabbak és tökéletesebbek abban az arányban, amennyire beljebb találhatók a mennyben. Ott a megfelelések valódi jelenségek, mert a menny fényéből valók, mely az isteni Igazság, és ami mindenek felett a legfőbb létező.

Annak oka, hogy minden egyes dolog a szellemvilágban miért felel meg a természeti világnak az, hogy ami benső, felruházza magát olyan dolgokkal, ami külső, mellyel láttatja, és kinyilvánítja azt. Így a cél magára vesz egy megfelelő öltözetet és ez OKnak tekinthető egy alacsonyabb rétegben, ez után OKOZATként jelenhet meg a még alacsonyabb rétegekben és amikor a cél az ok segítségével okozattá alakul, akkor az láthatóvá válik, vagyis a szem előtt megjelenik. Ezt illusztrálhatjuk a léleknek a testbe történő beHATásával (a Hat az Ember száma!), ahol a lélek egy olyan öltözetet vesz föl, mely lehetővé teszi, hogy annak minden gondolatát és indíttatását kifejezze egy látható formában.
Ebből következik, hogy nyilvánvalóan a természet minden egyes dolgában rejtve fekszik egy ok és egy cél a szellemvilágból.
A belső dolgok azok melyek képviselve vannak, a külső dolgok, melyek képviselnek.

Az Úr az Ige.
Legbensőbb értelmében az Ige egyedül az Úrról szól. Következésképpen egyedül az Úr van az Ige legbensőbb részében, az istenség és a szentség pedig abból származik. (Ideák világa)
Az Úr szavai, hogy az Írás elvégeztetett Őt illetően, jelenti azt, hogy minden dolog, ami a benső értelemben van, elvégeztetett (beteljesült).

Az Ige az isteni Igazságot jelenti.
Az Úr az Ige, mert Ő az isteni Igazság.
Az isteni Igazság az egyedüli valóság.
És mivel az isteni Igazság, mely az Úrból, mint Napból ered, a mennyben Fényként jelenik meg (Fiat Lux!), az isteni Jóság pedig hőként - valamint mivel a természeti világ a menny vagy a szellemvilág segítségével együtt létezik -; az egyértelmű, hogy minden teremtett dolog az isteni Igazságból lett teremtve, tehát az Igéből, János ezen szavai szerint:

Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.
Ez kezdetben az Istennél vala.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
(Jn.1:1-3,14.)

2012. április 29., vasárnap

SZÁMMÁGIA - GNÓZIS: HÁZI ÁLDÁS

SZÁMMÁGIA - GNÓZIS: HÁZI ÁLDÁS: Hol Hit, ott Szeretet, Hol Szeretet, ott Béke, Hol Béke, ott Áldás, Hol Áldás, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen. Ki ne ism...

HÁZI ÁLDÁS

Hol Hit, ott Szeretet,
Hol Szeretet, ott Béke,
Hol Béke, ott Áldás,
Hol Áldás, ott Isten,
Hol Isten, ott szükség nincsen.


Ki ne ismerné az ősi magyar Házi Áldást, azonban tudatában vagyunk-e jelentésének mély értelmével?
Érdemes felidézni Szent Ágoston vallOMását, mely mécsesként világít az Idők homályában.                                  

" A szerénység eredete a mérték, a mértékletességé pedig a helyes arány. Ahol pedig mérték és helyes arány uralkodik, ott nincs sem több, sem kevesebb a kelleténél. Ez tehát a teljesség..." (szemben a szükséggel)
"A lélek Mértéke a  Bölcsesség, hiszen biztos, hogy a bölcsesség ellentétes az ostobasággal a szükséggel pedig ellentétes a teljesség. A bölcsesség tehát teljesség. A teljességben pedig megvan a mérték. A lélek mértékét tehát a bölcsesség jelenti..." (Boldognak lenni tehát nem más, mint szükséget nem látni, azaz bölcsnek lenni.) "...A bölcsesség nem más, mint a lélek mértékletessége, vagyis ami által a lélek önmagát egyensúlyban tartja, hogy ne törekedjék túlzásokra, de a mérték alá se süllyedjen...
A boldog ember mértékletessége bölcsesség.
Ilyen értelemben tehát csak az Istentől származó bölcsességről lehet szó. Isteni tekintély alapján tudjuk, hogy Isten fia Isten bölcsessége és hogy Isten fia is valóban Isten. Boldog az, aki eljut Istenhez...
Mi más lehetne a bölcsesség, mint az Igazság? Az írás szerint: ˝Én vagyok az Igazság.˝ Az igazság pedig a legfőbb mértéknek felel meg." (megj.: miként felel? "Az Vagyok, Aki Vagyok."- JodHéVauHé = JHVH)
"Belőle származik, és végezetül ebbe is tér vissza. A legfőbb mérték fölé pedig semmi más mértéket nem lehet helyezni: mert, ha az a legmagasabb, akkor önmaga által lett azzá. (!!!) Elengedhetetlen, hogy a legfőbb mérték egyben az igaz mérték is legyen. Amint a mérték teremti meg az igazságot, úgy ismer rá az igazság.
Sohasem volt a mérték és az igazság igazság nélkül. Ki az Isten fia? Írva van: az Igazság.
Ki más az, akinek nincs atyja, mint a legfőbb mérték? Aki tehát az igazság segítségével jut el a legfőbb mértékhez, az boldog. Ez azt jelenti, hogy lélekben megtalálja Istent, azaz Istennel él.
Semmi egyéb, noha Istenből van, nem juthat el Istenhez."


Nézzük mindezt a Tarot szimbolizmusán keresztül. (Csupán nagy vonalakban, érintőlegesen)
Bölcsesség (2. Nagy Arkánum), Igazság (8. Nagy Arkánum), Mérték (14. Nagy Arkánum).
2+8+14=24. A Tarot eredetileg 24 nagy Arkánumból állt, ez a kinyilatkoztatás (Teremtés) teljessége. 2+4=6, az ember (Ádám) száma. (hatodik napon teremtette Isten az embert)
A 2 (II) a Természet, ahol az Egység (I) fénye megtörik, polarizálódik. A II ilyen értelemben nem a duplája, hanem a fele az I-nek. Félelem. Kettősség, kétség. Kettős természet: isteni, emberi. Jézus kettős természete: Isten, Ember.
A 8. Nagy Arkánum lapján Justitia mérleget tart a kezében, mely az Egyensúlyra utal. Arra az egyensúlyra, ami a 7. Nagy Arkánumon megvalósult, vagyis az ember kiegyensúlyozottságára, egyensúlyban tartja, uralja kettős természete erőit, Diadalt arat önmaga fölött. Harmóniában van. Ezért a 8 a Harmónia szimbóluma, amit maga a szám formája is mutat.
Mi a harmónia? Mivel Isten a Szentháromságban Egy személyként van jelen, azért az ember is kettős természetével a jelenben háron szinten van jelen, úgy mint test, lélek és szellem. 2x3=6! A harmónia a három szint kiegyensúlyozottságát jelenti, vagy másképpen szólva: amit gondolok azt mondom, és amit mondok úgy cselekszem. Akarat, érzelem, értelem harmóniája, kiegyensúlyozottsága.
Jézus gemátriája (kabbalista névszáma) a 888, a tökéletes harmónia száma: 3x8=24, 2+4=6 - Emberfia!
A 14 a Mérték, vagy más néven a Kiegyenlítődés. A kettős természet, a lent és a fent, kint és bent kiegyenlítése, EGYségesítése. Aki győzelmet aratott a Halál (13. Nagy Arkánum) felett, mintegy az anyagot átszellemiesítve kész a Kétség Birodalmából belépni az Egységbe.


Az ember saját szabad akaratából Dönt - 6. Nagy Arkánum - , hogy melyik utat választja, melyik úrnak szolgál. Mert két urat szolgálni nem lehet!





2012. április 17., kedd

A lélek ébredése: Látogass el hozzánk!

A lélek ébredése: Látogass el hozzánk!: NYÍLT NAPOK Szeretettel meghívunk Minden Kedves Érdeklődőt 2012. ÁPRILIS. 21. SZOMBAT   14h-18h-IG 2012. ÁPRILIS. 22. VASÁRNAP 10h-16h-I...

2011. december 5., hétfő

OBJEKTÍV VALÓSÁG, SZUBJEKTÍV SZAKRALITÁS

"Való, tévedéstől mentes, biztos és igaz mindenek felett, hogy ami fent van, a lentihez hasonló, s ami lent van, a fentihez hasonló beteljesítvén az Egyetlen számtalan csodáját. Ahogyan pedig az összes dolog az Egynek elgondolása szerint lett, úgy minden ebből az Egyből vette eredetét egyetlen átváltozás által."





 A Komplementaritás című bejegyzésemhez kaptam egy igen megtisztelő megjegyzést MSMESTER-től, amit ez úton hálásan köszönök. Minden visszajelzés fontos, mintegy medret képez gondolataim folyamának.
Sokat hezitáltam, hogy reagáljak-e, s ha igen, miként a megjegyzésre, ami a vallásbölcselet és filozófia végtelen vizeire kormányoz, melynek mélysége beláthatatlan. Mivel sem bölcsész, sem teológus, sem pedig a klasszikus értelemben vett filozófus nem vagyok, számomra ez veszélyes terep.
Végül úgy döntöttem, belevágok, egyúttal megvilágítom, miért is emeltem be Planck felszólalását a bejegyzésembe.
 Előrebocsátom,megpróbálok semleges és ítélkezésmentes maradni, úgy hogy kedves "msmester" megjegyzését igaznak fogadom el, csakúgy, mint Planck-ét. És itt mindjárt látszólagos ellentétbe keveredtem, azonban mint tudjuk, a két állítás kiegészíti egymást...
Elmagyarázom. Planck kijelentése bizonyos vallás és/vagy filozófia tükrében valóban tévedésnek tekinthető, de különböző iskolák, irányzatok évezredek óta szemben állnak egymással, a megbékélés vagy kiegyezés halvány reménye nélkül. Azonban, amit mondott, az akkor és ott az ő lényének valóságos megnyilvánulása volt, az ő Valósága. Az isteni és az emberi természet együttes megnyilvánulása. A tudomány embere, az objektív természettudós, és a vallásos, Istenkereső ember. A "tudományosan" megmért, megfigyelt természet a szubjektum forrásvizével átitatva a már idézett módon nyilvánult meg.
És itt ismét néhány figyelemreméltó gondolatra hívnám fel a tisztelt olvasó figyelmét, mely szervesen kapcsolódik a fent tárgyalt problémához.
Elsőként Emanuel Swedenborg (1688-1772), látnok és misztikus "Arcana Coelestia" című művéből vett idézet:
"Az ember földi életében két dolog mutatkozik alapvető jelentőségűnek: a tér és az idő, mivel ezek a természet jellemző sajátosságai. Tehát a térben és időben zajló élet a földi, a természetben élt életet jelenti számunkra. A másik létsíkon azonban e két fogalomnak semmilyen jelentősége nincs.
... tér és idő helyett bizonyos állapot létezik, és ebben a másik életben az állapotok felelnek meg annak, ami a természetben tér és idő volt.
Ebből is látható, hogy a földi világban, illetve a természetben élő embernek milyen elképzelése lehet a másik világról és a vallások titkairól: csak akkor hajlandó hinni ezekben, ha kézzelfogható bizonyítékok segítségével érzékelhet, vagy érthet meg valamennyit e dolgokból. Kénytelen azt feltételezni, hogy ha megfosztanák a tér és idő fogalmától, sőt magától az időtől és tértől, ő maga is semmivé válna, többé nem lenne képes érezni és tisztán gondolkodni. Valójában pedig épp az ellenkezőjéről van szó."
A filozófusokat és misztikusokat mindig is foglalkoztatta az objektív tudat és a tudattalan. Napjainkban a pszichológusok és pszichiáterek érdeklődésének középpontjában a mentális folyamatok állnak, de vizsgálati módszereik nem teljes értékűek, mivel nem szentelnek elegendő figyelmet ezen folyamatok kozmikus eredetének. Az emberi tudat tanulmányozása rendkívül bonyolult dolog, mert J. C. Friedrich von Schiller szavaival élve: "nagyon nehéz visszatalálnunk a forráshoz, melyből a szükségszerűségre és az egyetemességre vonatkozó ideáink fakadnak."
Valamint: "Sem az elvont gondolkodás, sem a tapasztalatok nem tudnak visszavezetni bennünket ahhoz a forráshoz, amelyből a törvényszerűség és az egyetemesség ideái származnak. E forrást időbeli eredetének megfoghatatlansága rejti el a felderítő és megfigyelő elme elől, és érzékeken túli eredete elérhetetlenné teszi a metafizikai kutatásokat folytatók számára." Azonban: "Az igaz és helyes ideák a leganyagiasabb korszakban is egyértelműen, romlatlanul és korlátlanul nyilvánulnak meg. Anélkül, hogy meg tudnánk mondani, hogyan vagy miért történt egyszerre csak meglátjuk az Örökkévalóságot az időben, megértjük az esetlegességet követő szükségszerűséget. így történik, hogy anélkül hogy bármi részünk lenne benne, felébred bennünk az érzékelés és az öntudat. Mindkettő eredete független az akaratunktól, mint ahogy kívül esik ismereteink körén is."

És végül érdemes felidézni Órigenész, az egyik legjelentősebb görög egyházatya mondatait az objektív és szubjektív tudat, Isten természetének "látása" és "megismerése" viszonyában:
"Látni és látottnak lenni testi, megismertnek lenni és ismerni szellemi természetű dolog. Nem gondolhatunk el sem az Atyáról sem a Fiúról semmi olyat ami a testek sajátossága ami viszont az isteni természethez tartozik, az egyformán érvényes az Atyára és a Fiúra. Hiszen ő sem azt mondja el az evangéliumban, hogy senki sem látja az Atyát, csak a Fiú, és senki sem látja a Fiút, csak az Atya, hanem ezt mondja: < Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, s a Fiút sem ismeri, csak az Atya> (Mt. 11,27). Ebből nyilvánvaló, hogy mindannak, amit a testi természetek kapcsán látásnak és látottnak mond, az megfelel annak, amit az Atya és a Fiú kapcsán megismerésnek és megismertnek nevez. Ez az ismeret pedig a tudás erejéből és nem az esendő látásból származik."

Javaslom a fenti idézeteken való kontemplálást. Megéri!






2011. november 28., hétfő

Komplementaritás

Valahol el kell kezdeni...
A végén kezdem.
A legenda szerint Newtont egy alma "ihlette" meg, engem egy mondat. Persze, a legenda jócskán torz, mondhatnám bárgyú sztori. Newton nem pusztán korának, de az emberiség történetének - a történeti emberiségnek - egyik legkiválóbb tudósa, misztikusa volt. Kevesen tudják, de életét az alkímiának szentelte, tudásának alapját a Rózsakeresztes Rend tanításai jelentették. Ezeket azért említem, mert nem hirtelen és véletlenül, minden alap nélkül jutott korszakos felfedezéséhez, hanem ellenkezőleg: a hatalmas tudásmennyiség egy adott pillanatban fellobbant, megérett, mint az alma, mikor lehull. Ez az alma az aranyalma, Paris almája, a Bölcsesség és SzÉpség Istennőjének szimbóluma. Ízisz, Sophia... Termékenység...
Miért írom ezeket? Mert hasonlót éltem át én is, "természetesen" nagyságrendekkel kisebb villanással, de saját életemet, tudásomat tekintve azonos jelentőséggel. (A pszichológia nemes egyszerűséggel "aha" élményként írja le. Mondjuk, az is.)
Szóval, a lényeg. Közel tíz évnyi tanulás, különböző iskolák, rendszerek, technikák kaotikus össze-visszaságában hirtelen fény gyúlt, meghallottam a Teremtő Szót. Ami egy mondat volt, de egy szikra elég volt ahhoz, hogy az önkeresés lázas, feszültségterhes légkörét lángra gyújtsa. És a Bölcsesség tüzének lángja által rend lett a káoszból. Egy pillanat, de mint "tudjuk", a pillanat maga az Örökkévalóság a maga változásával, fejlődésével, és igen, a pusztulással is. A Teremtés pillanata. Időben kifejezhetetlen, értelemmel fel nem fogható, mégis örök...
És számomra a mindent, Istent egy fizikus, Nils Bohr egy mondata nyilvánította meg:
"Contraria contradictionaria, sed complementaria sunt". Az ellentétek nem ellentmondások, hanem kiegészítik egymást. Egy "ártatlan" mondat. Egyszerű. Látszólag. Mégis olyan mélységeket tár fel, mely a Végtelenre nyílik. Ebben az egy mondatban benne van Isten kinyilatkozott Bölcsessége, az összes vallási és filozófiai rendszer, mely az emberiséggel egyidős.
Most nem merülök el benne, de későbbi értekezéseim alapját ez jelenti. Számomra ez a Bölcsek Köve, ebből táplálkozom. Azonban zárásként Bohr két kor és pályatársát idézem a témával kapcsolatban, ami jelzi, nem az én beteg képzelgésem csupán e rövid mondat jelentőségébe vetett hit.
Werner Heisenberg (Bohr tanítványa): "A komplementaritás koncepciója arra való, hogy leírjunk olyan helyzetet,amelyben egyazon esemény két vonatkoztatási rendszerben szemlélhető. A két szemlélet kölcsönösen kizárja egymást, de egyben egymás kiegészítői is, s a jelenség csakis a két vonatkoztatási rendszer egymás mellé helyezésével ragadható meg."
Max Planck (1928. Solvay Konferencia): "Istent úgy éljük át a természettel kapcsolatban, mint mindennek titokzatos ősokát és végső forrását, aki minden tér és időbeli dologtól független, ellenben akitőlminden más származik, az anyag, tér, idő egyaránt, és aki nagyobb minden természeti jelenségnél."